1. Japán óra (一年生）

(2017.09.13.)

Japán megszólítások　ᵔᴥᵔ

A név után teszik őket, udvariatlanságnak számít valakit csak simán a nevén szólítani. Udvariassági fokok szerint ezek a leggyakoribb megszólítások:

さん    san

(„kisasszony/ úrfi”) általános megszólítás, mindig másokra használjuk, ha saját magunkra mondjuk, akkor nagyképűnek tűnünk. Családnév után áll, kollégák mondhatják keresztnév után is. Udvariatlanság enélkül megszólítani valakit, hacsak nem vagyunk vele bensőséges viszonyban.

さま    sama

A san-nál tiszteleteljesebb megszólítás, azt a felnőttet hívják így, aki rangban, korban a beszélő felett áll.

せんせい sensei

Legyakrabban „tanár úr/tanárnő”-ként lehet vele találkozni, de ugyanezzel a kifejezéssel illetik az orvosokat is. Nagyon tiszteletteljes megszólítás, szó szerinti jelentése “előbb született”.

せんぱいsenpai

Udvarias megszólítási forma azokkal szemben, akik ugyanabban a dologban előttünk járnak, pl: az iskolában a diákok így szólítják a magasabb osztályba járó társukat, munkahelyen az idősebb, tapasztaltabb kollégát.

(こうはい kouhai)

A senpai-nál alacsonyabb rangú illetőkre vonatkozik, pl. alatta tanul, vagy fiatalabb.

くん    Általános, mindenki által használható megszólítás, fiatalokra mondják. Lányokra, fiúkra egyaránt érvényes lehet, de inkább a fiúkra használják.

ちゃん            A legbensőségesebb megszólítási forma, használata a felek között közvetlen viszonyt feltételez. Kedveskedésként is használják, inkább lányokra, vagy nagyon kicsi gyerekre mondják.

Családtagok

Szó eleji o-val a tiszteletünket fejezzük ki

otousan　おとうさん

okaasan　おかあさん

oneesan　おねえさん

oniisan　おにいさん

imouto　いもうと

otouto　おとうと

Alapmondat

X　は　Y　です。

X ha Y desu.

Gyakorlófeladat letölthető itt (forrás: Puni Puni Japan)

Igék: rövid és hosszú alak

Alapvetően háromféle ige létezik a japán nyelvben, Ru-, U-igék és rendhagyók (2 db).

Rövid (szótári) alak: barátok közt használjuk, ismeretlenek közt illetlen. Később mondattani szerepe is lesz a rövid alakoknak, vannak szószerkezetek, amik csak ezzel érvényesek.

Hosszú alak (masu-forma): udvariasabb, főleg, ha idegenekkel beszélünk.

1. Ru-igék (る)

A -ru végű igéknél eldobjuk a szóvégi る (ru) szótagot, és a helyébe -ます (masu) kerül.

たべる (taberu – eszik)          たべます (tabemasu)

みる (miru – néz, lát)             みます (mimasu)

ねる (neru – alszik)                ねます (nemasu)

おきる (okiru – felkel)           おきます (okimasu)

2. U-igék (う)

Itt már kicsit változatosabb az igeragozás, hiába végződik az ige u-hangra, gyakran az előtte lévő hang is módosul. Emellett azzal is vigyázni kell, hogy vannak u-igék, amik becsapósan ru-nak tűnnek, mégis u-igeként kell ragozni őket (pl. felszállni, lovagolni= noru, norimasu)

きく (kiku – hall)        ききます (kikimasu)

のむ (nomu – iszik)    のみます (nomimasu)

かく(kaku, írni)　      かきます (kakimasu)

よむ (yomu, olvasni)　よみます (yomimasu)

3. Rendhagyók

くる (kuru, jönni)　きます (kiamsu)

する (suru, csinálni)　します (shimasu)

Régi japán nyelvben több volt, de most már csak ezt a kettő igét ragozzuk rendhagyó módon.

Illetve a suru (csinálni) igével bármennyi igét képezhetünk, ha főnév mellé rakjuk, így akkor mégis rengeteg rendhagyó igét lehet képezni:)

pl.:

tanulni: べんきょうする(benkyou suru, „tanulást csinálni”)

szeretni: あいする (ai suru, „szeretetet csinálni”), gyakoribb ebben az alakban:　あいしてる (aishiteru)